Az egyház pedofil botrányait tárgyaló sorozatunk harmadik, egyben befejező részét olvashatjátok. (Az első rész itt, a második pedig itt érhető el.)

Hamisan megvádolt papok 

Sokakban él a gyanú, hogy a statisztikák csak jelzésértékűek lehetnek, hiszen hány száz vagy ezer olyan ügy történhetett, amelyet mindmáig eltitkolnak, és nem tudunk róluk.  A XXI. század örökké kétkedő és semmiben nem hívő emberének e kérdése logikusnak tűnhet, ám a tapasztalat itt is mást mutat.

Roger Jacques atya, a Bostoni Egyházmegye megbecsült papja volt évtizedeken keresztül, a hívek körében nagy tiszteletnek örvendett. 2002-ben, egy októberi napon azonban telefonon közölték vele, hogy egy nő szexuális zaklatással vádolja, amely még az előző plébániáján történt húsz évvel ezelőtt. Roger atya hiába tiltakozott, mondván itt valami félreértésről lesz szó, 24 órája maradt összecsomagolni személyes dolgait és jelentkezni a bíróságon. A következő nap már a Boston Globe be is számolt az újabb pedofil plébánosról, az érsekség pedig minden papi tevékenysége alól eltiltotta. A vádló azt állította, hogy a bántalmazásra 1998-ban jött rá, amikor is hipnózis terápiának vetette alá magát és felszabadította „elnyomott memóriáját”. Ennek ellenére 2002-ig (a botrányok kirobbanásáig) nem tett feljelentést és vallomását is többször megváltoztatta, végül az eskü alatti vallomástételt háromszor is megtagadta. Noha Roger atya mindvégig tagadta a vádakat, a sajtóban már „megvádolt pedofil papként” hivatkoztak rá. A plébános édesanyját, megrázták a fiáról terjedő hírek. Az idős asszony egészségi állapota közben romlott, 2004-ben kórházba kellett szállítani. Roger atya ügyvédjén keresztül sürgetni próbálta az eljárást, mert szerette volna, ha a bíróság elégtételt ad és kimondja ártatlanságát – még édesanyja életében. Ám Marianne Jacques sajnos egy évvel később elhunyt, plébános fiának pedig az érsekségtől külön engedélyt kellett kérni, hogy jelen lehessen a temetésen. Végül 2006-ban, az egyházmegyei bíróság egyhangúlag felmentette a vádak alól, fél évvel később a Hittani Kongregáció is megerősítette az ítéletet és folytathatta papi szolgálatát. A borzasztó négy év alatt ugyanakkor Roger atya jogi költségei elérték a 33.000 dollárt. Adósságát a Bostoni Érsekség csak 2011-ben rendezte végérvényesen, az ártatlanul megvádolt papnak kilenc évet kellett várnia, hogy véget érjen ez a rémálom. Eközben az egyházmegye, a skandalum kirobbanása után nem sokkal 85 millió dollárt fizetett ki 552 áldozatnak, köztük Roger atya vádlójának, aki min. 80.000 dollár kártérítést kapott. Ennek oka, hogy az egyház ennyi peres eljárást képtelen lett volna lefolytatni, azonban nagy nyomás nehezedett rá és egyszerűbbnek tűnt inkább fizetni.

Mark Gallegos és további 507 felperes összesen 660 millió dolláros kártérítést követelt a Los Angeles-i Egyházmegyétől 2007 nyarán.[1] Mr. Gallegos kamerák és mikrofonok kereszttüzében kijelentette, hogy Sanchez atya megerőszakolta gyermekkorában. „Néhányaknak viszonyuk volt papokkal. Nekem nem. Ő megerőszakolt engem” – nyilatkozta. Manuel Sanchez Ontiveros Spanyolországban született, 1954-ben szentelték pappá, 1971-től élt az Államokban és 1980-tól vezette a pomonai (Kalifornia) plébániát. Sanchez atya még csak nem is ismerte vádlóját és a leghevesebben tiltakozott a vádak ellen. „Vagy pénzt akar, vagy teljesen összekever valakivel … Gallegos meséje 100%-ig hamis” – tette hozzá. A spanyolajkú plébánost korábban 46 éves szolgálata alatt soha senki sem gyanúsította hasonló dolgokkal. Végül a jogi procedúra során Gallegos úr vádjai nem nyertek bizonyítást. Sanchez atya ártatlanságáról a médiában egy betű sem jelent meg.

John P. Deady esete mutatja talán a legjobban, hogy sokszor mennyire abszurd történetekkel állunk szemben. Deady atya 1913-ban született, a második világháború alatt tábori papként is szolgált, 2002-ben azonban szexuális bántalmazással vádolták.[2]A katolikus papot ugyanakkor, hiába keresték volna a tudósítók; az atya ekkor már 13 éve halott volt. John P. Deady tehát 1989-ben elhunyt, majd 13 évvel később, 2002-ben eszébe jutott valakinek, hogy az atya őt 46 évvel korábban, azaz 1956-ban szexuálisan zaklatta. Vajon mi lehet az igazság?

A már említett Los Angeles-i Egyházmegye ellen indított keresetben (2007) - mint utóbb kiderült - a megvádolt papok 30%-a már nem volt az élők sorában.

Roger Jacques vagy Manuel Sabchez atya kálváriája sajnos, nem egy egyedi és kivételes eset. Hasonló papi sorsok tucatjait gyűjtötte össze David F. Pierre amerikai publicista Hamisan megvádolt katolikus papok[3] c. könyvében. További esetek ismertetése helyett, beszéljenek inkább itt is a számok. A CARA (Center for Applied Research in the Apostolate) kutatóintézet 2011-es jelentése szerint az előző év eseteinek 17%-ában hamisan vádolták az állítólagos elkövetőt.[4] Egy évvel később pedig kiderült, hogy ez az arány még magasabb, mivel további 25 feljelentést találtak alaptalannak. A 2010. év 428 jelentett eseteiből így összesen 98 bizonyult hamisnak.  A Bostoni Érsekségben (a folyamatban lévő ügyeket leszámítva), a meggyanúsított, még élő papok egy harmadáról állapították meg, hogy ártatlan.[5]Donald H. Steier, nyugalmazott kerületi ügyész még ennél is továbbment, amikor kijelentette, hogy tapasztalatai szerint a vádaknak mintegy fele vagy teljesen hamis vagy pedig jelentősen eltúlzott.[6]Steier több mint száz, klerikusok ellen folyó eljárásban vett részt korábban, ahol az FBI és a Los Angeles-i Rendőrség is segítette munkáját. Az ügyész kiemelte, hogy a papokkal ellentétben az áldozatok szinte soha nem voltak hajlandók alávetni magukat poligráfos vizsgálatnak és vallomásaikat is sokszor változtatták meg.[7]

A hamis vádak alapja leggyakrabban az anyagi haszonszerzés. Sokan felismerték, hogy az olyan évtizedes ügyeket, ahol a vádlott már meghalt, egyszerűen lehetetlen kivizsgálni. Az egyház a nagyobb botrány elkerüléséért nem tehet mást, mint fizet. Jóllehet a képlet ma már nem ilyen egyszerű, de Roger Jacques atya története is bizonyítja, hogy 2002-2006 között többen visszaéltek így a kártérítésekkel. 

Összegzés           

A Katolikus Egyházat megrázták a papok által elkövetett pedofil homoszexuális botrányok.  Az ügyek nyilvánosságra kerülése után azonban sokat tett azért, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő hasonló botrányok. A múltbéli eseteket kivizsgálta, szankcionálta; az áldozatoknak kártérítést fizetett; a kánonjogi eljárást módosította, szigorította; szakemberek bevonásával tanulmányokat és kutatásokat végzett a jövőbeni esetek megakadályozására.  Számos gyermekvédelmi program is indult az Egyesült Államokban.

Az újságok rendkívüli kettős mércét alkalmaznak; egyfelől több évtizedes papi eseteket ásnak elő, amelyek a főcím oldalon szerepelnek szenzációként, míg az állami iskolákban jelenleg is zajló pedofil bántalmazások ezreiről egyszerűen „elfelejtenek” beszámolni.  A „papi pedofília” az egyházellenes média szuperfegyverévé vált. Így paradox módon dogmaként rögzülnek a félrevezető és hazug megállapítások. Ilyen hazug kép az is, amely a Katolikus Egyházat egy pedofil és aberrált intézménynek próbálja láttatni.  A legnagyobb hazugság ugyanakkor mégis csak az, hogy pedofil botrányokról beszél mindenki homoszexuális botrányok helyett. A legutóbbi 60 év szexuális zaklatásai átlag 10-ből 8 esetben azonos neműek (fiúk) ellen irányultak.[8] Az egyház valódi problémája tehát nem a pedofília, hanem a homoszexuális papok „ténykedése”. Summa summarum az egyházban szolgáló aktív homoszexuális klerikusok elleni fellépésre lenne szükség, ám erre mindeddig nem került sor. A Vatikánban is jelenlévő gay lobby a világi sajtóval együtt így tovább munkálkodhat azon, hogy minden reverenda mögött egy pedofilt lásson a „felvilágosult” polgár. 

[1] PIERRE D.F. Jr. Double standard – Abuse scandal and the attack on the Catholic Church,Mattapoisett (MA), USA 2010., 53-55.o.

[2] i.m. 55-56.o.

[3] PIERRE D.F. Jr. Catholic Priests falsely accused – The facts, the fraud, the stories, Mattapoisett (MA), USA 2012., 15-16.o.

[4] i.m. 24.-25.o.

[5] i.m. 26.o.

[6] Túlzás alatt azt értjük, amikor egy simogatást vagy ölelést szexuális erőszakként jelentenek. In: PIERRE D.F. Jr. Catholic Priests falsely accused

[7] i.m. 18.o.

[8] http://magister.blogautore.espresso.repubblica.it/2018/10/31/nuove-denunce-sull%E2%80%99omosessualita-nella-chiesa-ma-il-papa-tace-e-da-la-colpa-al-%E2%80%9Cclericalismo%E2%80%9D/