Folytatjuk rövid tanulmányunkat az egyház pedofil botrányairól. Az első rész itt olvasható.

Az egyház nem tesz semmit, vagy mégis?

Akadtak bizony püspökök, akik a botrányok kapcsán a nyilvánosságra hozatal és kivizsgálás helyett az ügyek eltussolására törekedtek.  A püspökök hallgatása leginkább Írországban verte ki a biztosítékot, ahol a kormányzat egyházmegyénként próbált az ügyek végére járni.  A vizsgálatok végén Enda Kenny akkori miniszterelnök már nem csak a püspököket bírálta, hanem a Vatikánt tette felelőssé az eltussolásokért.  Már az ügyek kirobbanásakor is sokan úgy vélekedtek, hogy a Szentszék gátat szab mindenféle vizsgálatnak és ítéletnek ill. semmit nem tesz a bajok orvoslására.  Ennek bizonyítására a Szentszék 1962-es Crimen sollicitationis instrukciójára szoktak hivatkozni, amely deklaráltan megtiltja az ügyek jelentését a világi hatóságok felé és titoktartásra kötelezi a főpapokat.

A sokak által idézett 1962-es dokumentum azonban már egy második kiadás, a Crimen sollicitationis még 1922-ben XI. Piusz pápasága alatt állították össze először.[1] Negyven évvel később, 1962-ben a dokumentumot Alfredo Ottaviani bíboros (a Szent Offícium vezetője), XXIII. János pápa jóváhagyásával újra kiadatta. Kiadás alatt itt a püspököknek való elküldést, tájékoztatást kell értenünk, a nyilvánosság erről nem szerzett tudomást, hiszen egy belső szabályzatról volt szó. A közhiedelemmel ellentétben az instrukció nem csupán a gyóntatás alatt történő szexuális visszaélésekről rendelkezett, hanem bűncselekményként említette még a homoszexuális aktust, a kiskorúak szexuális bántalmazását és az állatokkal való közösülést is.[2] (Ezeket a bűnöket egyébként az 1917-es és az 1983-as Kánonjogi Kódex  is definiálta.)

A két verzió tartalma azonos, mindössze annyi a különbség, hogy utóbbihoz egy függeléket csatoltak, amely az esetenkénti konkrét jogi lépéseket határozza meg. Míg a 1922-es dokumentumot csak az egyházmegyés püspökök kapták meg, addig a’62-est már a szerzetesrendek és egyéb közösségek elöljáróihoz is eljuttatták.[3] Hogy a Crimen sollicitationis mennyire volt ismert az egyházon belül, igencsak kérdéses. Valószínűleg a püspökök jelentős része nem volt tisztában a dokumentum tartalmáról (annak ellenére hogy hivatalosan értesítette őket Róma), de olyan is előfordult például, hogy a szemináriumban erkölcsteológia keretében tanították azt a kispapokanak.[4] Ami a titoktartást illeti, a rendelkezés a kánonjogi eljárás alatt megkövetelte a diszkréciót az áldozat és a vádlott részéről egyaránt, ám mindez nem tiltotta a polgári hatóságok tájékoztatását. A szabályozás mindenekelőtt a helyi ordinárius (ált. A megyéspüspökök) hatáskörébe utalta a gyanús esetek kivizsgálását, ám a legsúlyosabb ügyekben a Hittani Kongregációhoz is fel lehetett terjeszteni azokat. Ennek ellenére 1975 és 1985 között egyetlen eset sem került a Kongregáció elé.[5] Az instrukció nem volt ugyan tökéletes, hiszen magán hordozta korának bonyolult egyházjogi szemléletét, ám nem szabad feledni, hogy keletkezése a II. Vatikáni Zsinat és a’68-as szexuális forradalom előtt történt, amikor alig történtek ilyen visszaélések.  Azok az összeesküvés-elméletek, amelyek egy Vatikán által, felülről irányított elhallgatási gépezetet emlegetnek, valótlan állítások.

A Crimen sollicitationis egészen 2001-ig érvényben volt. A botrányok hatására a Hittani Kongregáció akkori prefektusa, Joseph Ratzinger kezdeményezte az idejétmúlt szabályozás felülvizsgálatát. [6]A Sacramentorum sanctitatis tutela kezdetű motu proprio jelentős változást hozott az addigi eljárásban, amelyet a pápai kezdeményezés De delictis gravioribus című dokumentuma tartalmazott.[7] Az új eljárásrend a végső kivizsgálást egyértelműen a Hittani Kongregáció hatáskörébe utalja, a minősítés korhatárát 16-ról 18 évre emeli, az elévülést pedig a korábbi 5 helyett 10 évben határozza meg (amely az áldozat betöltött 18. életévétől számíttatik). Ugyanakkor a püspök kérésére, bizonyos rendkívüli esetekben az elévüléstől el lehet tekinteni.[8] Az áldozatok világi bíróságokhoz való fordulása természetesen továbbra is lehetséges. A röviden ismertetett rendelkezésekből egyértelműen látszik, hogy a püspöknek kánonjogi kötelessége volt mindig is eljárni megvádolt papjával szemben.  Amelyik psüpök hallgatott és nem tette meg a kivizsgálást, az egyúttal figyelmen kívül hagyta a számára kötelező, szentszéki szabályozást is.

Mi a helyzet a megtörtént esetek szankcionálásával? – tehetnék fel a kérdést.  Ahogyan többször utaltam rá, a bántalmazások nagy része 30-50 évvel ezelőtt történt. Erre azért fontos kitérni, mert a vádlott vagy bizonyítottan pedofil papok közül sokan már elhaláloztak, így értelemszerűen egyházi szankció vagy egyéb ítélet nem várható.  Egyedül a Los Angelesi Érsekségben a vádlott papok mintegy 30%-a nincs már az élők sorában.[9] Írországban, a Fernsi Egyhézmegye 21 megvádolt papja közül 2005-ben, mindössze 10-en voltak életben.[10] A még élő klerikusok ügyei kerültek 2001 után a Hittani Kongregációhoz, erre vonatkozóan  említette Charles J. Scicluna ügyész, hogy kb. háromezer pap ellen zajlik eljárás. A sajtó beszámolt róla, hogy még 2011-12-ben XVI. Benedek pápa csaknem 400 papot bocsátott el a klerikusi státuszából, meghozva ezzel a legszigorúbb büntetést.[11]A fennmaradó esetek 60%-ban is megszülettek  a fegyelmi döntések (az ügy súlyosságától függően, ez nyilvános működéstől való eltiltást, visszavonult vezeklést és hasonló szankciókat jelent).[12] A Kongregációhoz 2007-2009 között már csak évi 250 eset futott be az egész világból, amely jelentős csökkenést mutat. Az elkövetett bűnökért,  2002 óta valamennyi pápa nyilvánosan bocsánatot kért, emellett pedig dollármilliókat fizetett az egyház az áldozatoknak.

 Pedofília, molesztálások állami iskolákban

Többen úgy vélekednek, hogy a katolikus intézményekben jóval gyakrabban történnek szexuális zaklatások és a gyermek nagyobb biztonságban van az állami iskolákban. A hetek.hu-n például a következőket olvashattuk: „Bár az utóbbi években szinte minden felekezetben kerültek nyilvánosságra szexuális visszaélések, a felmérések szerint a gyerekek és fiatalok elleni homoszexuális pedofil bűncselek­mények száma a katolikus papok körében az átlagnál magasabb.”[13] Továbbra is az USA-ra fókuszálva, pillantsunk bele az állami iskolák helyzetébe.

Az Amerikai Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma 2004-ben készített jelentést az iskolai szexuális visszaélésekről.[14]A tanulmány címe: Charol Shakeshaft (2004). Educator Sexual Misconduct: A Synthesis of Existing Literature, U.S. Departmen of Education.  Az eredmény több, mint sokkoló.  Az óvodától a középiskola végéig mintegy 4,5 millió tanuló tapasztalt szexuális bántalmazást, a 2003-as adat szerint ez az amerikai diákok 9,6%-ának felel meg.[15]Kilenc év alatt (1991-2000) összesen 290.000 gyermeket bántalmaztak.[16] Csak emlékeztetőül, katolikus papok esetében 11.000 áldozatról tudunk ötven év alatt.  A jelentés elképesztő eredményeiről sem a Boston Globe, sem a New York Times nem számolt be. Pár évvel később az Associated Press végzett egy rövid kutatást, amely szerint 2.570 tanárral szemben kezdeményeztek eljárást a hatóságok 2001-2005 között.[17] A New York Post állítása szerint, legalább egy eset minden nap történik a városban, az elkövető iskolai dolgozóknak pedig egy harmada visszaeső, (akiről már korábban is kiderültek hasonló bűncselekmények).[18] A városban – mint kiderült egy 1994-es vizsgálatból - 225 szexuális bántalmazásból egyetlen esetben sem fordultak a hatóságokhoz. Ismétlem 225/0. Mi ez, ha nem eltussolás? Az egész országban pedig az eseteknek csak kb. 5-6 %- át jelentik a hatóságok felé.[19]       

Sajnos az adatokat tovább lehetne sorolni, de úgy gondolom az elhangzottakból is jól látszik, hogy a pedofil botrány, nem kizárólag katolikus botrány. Mind az esetek, mind pedig az elkövetők száma szignifikánsan magasabb az állami iskolákban. Éppen ezért arra az abszurd elméletre, miszerint a papi pedofília okai a cölibátusban gyökereznek, nem kívánok kitérni.  Ahogy Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter mondta: „hamarabb lesz valaki várandós egy csóktól, mint pedofil a cölibátustól.[20] Ortodox zsidó felekezetekben ritkán hallani cölibátusról, hasonló pedofil ügyek mégis előfordultak ilyen közösségekben is.  A New York Times 2009. márciusi számában beszámolt a brooklyni ortodox rabbik által elkövetett bűncselekményekről, miszerint az előző év folyamán több mint 40 kiskorút ért szexuális zaklatás.[21]Tehát 2008-ban 40 eset egyetlen városban. (Ugyanebben az évben az USA ötven államában összesen 10 „katolikus esetről” tudunk!)

folyt.köv.

[1] http://www.magyarkurir.hu/hirek/mit-tesz-az-egyhaz-szexualis-buncselekmenyek-uegyeben-interju-hittani-kongregacio-uegyeszeve-0

[2] T.Doyle O.P. THE 1922 INSTRUCTION AND THE 1962 INSTRUCTION “CRIMEN SOLLICITATIONIS,” PROMULGATED BY THE VATICAN, 2008 on http://www.awrsipe.com/Doyle/2008/2008-10-03-Commentary%20on%201922%20and%201962%20documents.pdf

[3] Uo.

[4] Uo.

[5] http://www.magyarkurir.hu/hirek/mit-tesz-az-egyhaz-szexualis-buncselekmenyek-uegyeben-interju-hittani-kongregacio-uegyeszeve-0

[6] http://www.vatican.va/resources/resources_guide-CDF-procedures_en.html

[7] http://www.magyarkurir.hu/hirek/pedofil-buncselekmenyekre-vonatkozo-egyhazi-jogszabalyok/

[8] http://www.magyarkurir.hu/hirek/mit-tesz-az-egyhaz-szexualis-buncselekmenyek-uegyeben-interju-hittani-kongregacio-uegyeszeve-0

[9]PIERRE D.F. Jr. Double standard – Abuse scandal and the attack on the Catholic Church,Mattapoisett (MA), USA 2010., 24-25.o.

[10] http://www.bishop-accountability.org/reports/2005_10_Ferns/ferns_8_0_conclusions.pdf

[11] http://www.origo.hu/nagyvilag/20140117-ket-ev-alatt-400-pedofil-katolikus-papot-zartak-ki-a-rendbol.html

[12] http://www.magyarkurir.hu/hirek/mit-tesz-az-egyhaz-szexualis-buncselekmenyek-uegyeben-interju-hittani-kongregacio-uegyeszeve-0

[13] http://www.hetek.hu/fokusz/201002/nemzetkozi_pedofilbotrany_sorozat_razza_a_katolikus_egyhazat

[14] Charol Shakeshaft (2004). Educator Sexual Misconduct: A Synthesis of Existing Literature, U.S. Department of Education

[15] PIERRE D.F. Jr. Double standard – Abuse scandal and the attack on the Catholic Church, Mattapoisett (MA), USA 2010., 15-16.o.

[16] Uo.

[17] Uo.

[18] Uo.

[19] Charol Shakeshaft (2004). Educator Sexual Misconduct: A Synthesis of Existing Literature, U.S. Departmen of Education, 24.o.

[20] http://www.magyarkurir.hu/hirek/pedofilia-coelibatus-botranyok-interju-hans-ludwig-kroeber-bunuegyi-pszichiaterrel

[21] PIERRE D.F. Jr. Double standard – Abuse scandal and the attack on the Catholic Church,Mattapoisett (MA), USA 2010., 24-25.o.