Alább egy olasz cikk fordítását közlöm, érdmes elolvasni! Az eredeti írás itt található.

 Az amerikaiak 1945-ben két japán városra, Nagaszakira és Hiroshimára ledobták az atombombát. Utóbbi városban a robbanás epicentrumának másfél kilométeres körzetében minden a földdel vált egyenlővé és a lakosok halálra égtek. A plébánia épülete azonban, amely mintegy 800 méterre feküdt a robbanás helyszínétől, megmaradt, a benne tartózkodó négy jezsuita szerzetes pedig sértetlen maradt.

Az egyik szerzetes, Hubert Schiffer ekkor harminc éves volt. Ő ezt követően még 33 évet élt teljes egészségben, a plébánia lakói közül senkinek nem okozott maradandó károsodást a radioaktív sugárzás. Schiffer atya mindezt még az 1976-os philadelphiai (USA) Eucharisztikus Kongresszuson mesélte el, amikor az említett jezsuiták közül még mindenki életben volt.

Az atyát összesen több mint kétszáz tudós vizsgálta meg, mégsem tudtak magyarázatot adni arra, hogy halottak ezrei között, neki és társainak miként sikerült életben maradni. Schiffer atya hangsúlyozta, hogy tudósok és kutatók százai évekig keresték a választ arra is, hogy a plébánia hogyan maradhatott épségben, amikor a környező épületek mind összedőltek. A pap ekképpen magyarázta a történteket: „Abban a házban minden nap közösen imádkoztuk a rózsafüzért, ezért a Szűzanya oltalma alatt állt.”