Azt hihetnénk, hogy az alábbi írás kevés aktualitást hordoz, de tévedünk. Amikor 2018-ban vezető politikusok, mint pl. Jean-Claude Juncker Marxot méltatja vagy épp a Német Püspöki Konferencia elnök-bíborosa emlékezik meg a "komoly társadalomtudós" érdemeiről, tekintsünk vissza a Tanácsköztársaságra. Nevezhetjük még proletárdiktatúrának vagy vörös terrornak is. Első bolsevizmusnak is szokták hívni, ami azért is tetszik nekem, mert egyben utal a'45 utáni dicstelen folytatásra, Rákosiékkal az élen... Következzen tehát két mártírsors. (Mivel sok az adat, a hivatkozásokat meghagytam.)

Jelenlegi ismereteink szerint a proletárdiktatúra ideje alatt a Veszprémi Egyházmegye két felszentelt papja szenvedett vértanúhalált. A két sajnálatos eset azonban körülményeit tekintve, meglehetősen különbözik.

Vida János 1861-ben született Kislődön, a veszprémi szemináriumba 1881-ben nyert felvételt és 1885-ben szentelték pappá.[1] Balatoncsicsón, majd Sümegen lett káplán 1890-től, Sármellékre 1903-ban került, ahol egészen haláláig már, mint plébános működött.

Rott püspököt 1919. április 2-án arról tájékoztatta a sármelléki jegyző, hogy a plébánost meggyilkolták, a részletekre ugyanakkor (hogyan és miként történt a tragikus eset) nem tért ki a levél.[2] A haláleset körülményeit a rezi esperes-plébánostól tudjuk, aki szintén jelentette az eseményt Rottnak, ugyanezen a napon:

Mélyen megszomorodott szívvel hozom Méltóságod tudomására, hogy nagyon tisztelendő Vida János helyettes-esperes, kerületi tanfelügyelő és sármelléki plébános, orgyilkos lőfegyvere által, halántékán keresztül találva március hó 30-án este 7-8 között rögtön elhalálozott.[3]

                        E nemes eszme végül is csak 100 millió ember életébe került

A levél írója, Havassy József plébános tájékoztatta továbbá a püspök urat, hogy az engesztelő szentmisét az elhunytért Sármelléken bemutatta az összes pappal, a temetés pedig Kislődön tartatik majd. Érdekesség, hogy felsőbb hatóság intézkedéséig a plébániát a meggyilkolt Vida János testvére, a szintén pap Vida József kormányozta. A gyilkost, Tápler Lőrincet csak hónapokkal később, augusztus 18-án sikerült elfogni a hatóságoknak. Tápler beismerte tettét, ám „állítása szerint a gyilkosságra Tamaskó bátyki tanító bujtotta fel.”[4] Noé Gyula, akit később ,mint plébánost véglegesítettek Sármelléken, utólag így tájékoztatta Rott püspököt augusztusban: „A hitközséget megalakítottam, azonban a jelentést nem tettem meg, hogy Méltóságodat e szervezkedésért a kommunista bitangok zaklatásaitól megóvjam.”[5]

Az egyházmegye másik vértanú papjának, Nagy Józsefnek a halála egyértelműen a proletárdiktatúra gaztettei közé sorolható. A gyilkosságról több beszámoló is született, ezért részleteiről többet tudunk, mint a korábban említett Vida János esetében. Az akkoriban 12 esztendős Zámbó János szemtanú visszaemlékezését az eset után néhány évtizeddel jegyezte fel Rácz István pápai járási tanácselnök, ill. a püspökség is kivizsgálta a történteket még 1942-ben [6] .

Augusztus 3-án vasárnap Nagy Jenő plébános vezetésével Lovászpatonán a proletárdiktatúra bukását ünnepelték a helyiek, amelynek következtében a nemzeti színű lobogót is kitűzték a templomra. Újházi Gyula kommunista cipész értesítette a pápai vörösöket az ellenforradalomról. A terroristák másnap érkeztek Lovászpatonára, ahol lövöldözni kezdtek az utcán; rálőttek a zászlóra, majd a paplakra rontottak, hogy letartóztassák a plébánost. Nagy Jenő felkészülve a kommunistákra, fegyverrel várta a rá vadászó csapatot és figyelmeztető lövéseket is leadott. A vörösök ennek ellenére berontottak az épületbe, ahol Mayer Lajos huszonnégy éves győri asztalossegéd és kommunista lelőtte Nagy Jenőt.[7]

Dicsőség a mártíroknak!

[1] PFEIFFER J: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950). 1079.o.

[2] VÉL A/44 1830/1919

[3] VÉL A/44 1878/1919

[4] VÉL A/44 2795/1919

[5] VÉL A/44 3119/1919

[6]NAGY Sz.: Vörösterror a Tanácsköztársaság bukása után. A lovászpatonai plébános 1919. augusztus 4-i megölése (tanulmány)

[7]GERENCSÉR M.: Vörös könyv 1919., 489.o.