A botrányos sztoriról talán mindenki hallott már; a IX. században egy nő került a pápai trónra, miután átverve a bíborosokat férfinak adta ki magát, azonban egy körmenet alkalmával megszülte gyermekét és leleplezte önmagát. Johanna papissza története a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Ez a bejegyzés sem született volna meg, ha nem botlok bele a történetbe egy másik oldalon. De mit tudhatunk mégis Johannáról?

Az első feljegyzések a 13. századból származnak. Két domonkos szerzetes; Jean de Mailly és Etienne de Bourbon írta le a nőpápa történetét. Mindketten 1100 környékére datálták a botrányos eseményt. Amikor kiderült, hogy a nőpápa fiúgyermeket szült, a római nép meglincselte és halálának helyére emléket állítottak – olvasható a krónikában. Szintén 13. századi forrás Troppaui Márton írása, igaz ő jóval korábbra, a 9. század középére tette Johanna megválasztását. Egy másik verzió szerint a nőpápát csak megfosztották trónjától és élete végéig kolostorban vezekelt, míg fia püspök lett.

                                              A Schedel-Krónika (1493) VII. Jánosként ábrázolja a nőpápát

Ezt követően olyannyira elterjedt Johanna története, hogy a Pápák könyvébe (Liber Pontificalis) is felvétetett. Husz János mellett, többek között Luther Márton is gyakran hivatkozott rá.

Szembetűnő ugyanakkor, hogy korabeli forrás nem ír semmilyen Johannáról. Sőt, melyik lenne a korabeli; a 9. vagy a 12. századi? – tehetnénk fel a kérdést. IV. Leót (847-855) követően III. Benedeket (855-858) választották pápává, ezt - levelei mellett -, uralkodása alatt veretett pénzérmék is bizonyítják. János pápáról tudunk 705-707, ill. 872-882 között is. A neves egyháztörténész, Baronius szerint utóbbihoz, vagyis VIII. János pápához köthető a legenda, mivel gyenge egyházfő hírében állt és kigúnyolták. Mások szerint a mendemonda a 10. század elején keletkezett, amikor egy nemesasszony (bizonyos Marozia) több gyermekéből is pápa lett később.

A legkézenfekvőbb magyarázattal mégis a német történész, Ignaz von Döllinger szolgált. Az 1863-ban kiadott, Pápamesék c. könyvében kifejtette, hogy a legenda alapja minden valószínűség szerint egy szobron lévő félreértelmezett felirat. A Colosseum közelében található egy női szobor, melyen a „P.P.P. Pap.Pater.Patrum” felirat olvasható. Ez az antik Mithrász-kultuszra utal, amelynek jelentése „bocsásd rendelkezésre a szükséges eszközöket Atyák atyja”. A pater patrum az antik vallásban a főpapi címre utalt. A sok P betűs szónak azonban a római nép egy idő után új jelentést adott; P.P.P.P.P.P. rövidítés hamarosan Patre, Pater Patrum, Papisse Prodito Partumként forgott közszájon, azaz  „Ó Péter, atyák atyja, leplezd le a nőpápa szülését”. Döllinger elméletét támasztja alá az is, hogy a szoborfelirat (pontosabban annak félremagyarázása) már az említett első, 13. századi forrásban is szerepel. Már önmagában gyanússá teszi az esemény megtörténtét egyébként az a tény is, hogy az első írott forrás Johanna után 400 évvel jelent meg. 

A Johanna-legendát próbálták indokolni még a Vatikáni Múzeumban található egyik trónszékkel is. A szék közepén lyuk található és a nőpápa óta állítólag itt vizsgálták meg a bíborosok, hogy a megválasztott pápa valóban férfi, avagy sem. Ám ez szintén csupán a fantázia terméke, hiszen egy egyszerű árnyékszékről van szó.

Az egész nőpápa-történet tehát nem több puszta kitalációnál, amit idestova már több mint 150 éve tudhatunk. Érdekes, hogy a forráskritikát milyen szelektíven alkalmazzák néhányan, ha az egyházról van szó. A legendából nagy sikerű film készült 2009-ben, Die Päpstin címmel.

A drámai előzetesben külön megmosolyogtató a kijelentés: „Kitörölték őt a történelemből” (she was erased from history). Amint láthattuk annyira elhallgatta őt a gonosz Katolikus Egyház, hogy saját maga iktatta a Pápák könyvébe. Kiderült, tette mindezt tévesen, hiszen női pápa soha nem ült Szent Péter trónján.