A történelmi egyházak idén közösen emlékeztek meg a Tordai országgyűlés 450 éves jubileumáról, amely a vallásszabadság ünnepét jelentette. Az 1568-as országgyűlés ugyanis Európában elsőként biztosította a bevett vallások, ú. m. a katolikus, református, evangélikus és unitárius hívek szabad vallásgyakorlását.  Kós Károly Erdély c. művében e történelmi jelentőségű eseményről ekképpen ír: „A vallásszabadság bölcsen liberális törvénybeiktatásával  Erdély rendei, megelőzvén Európa legtöbb országát, eliminálták e földről úgyszólván örök időkre a még szinte egy századnyi időig Közép-Európát pusztító vallásháborúkat.”

Nemzeti kánonunkba is bekerült Torda, mint a vallásszabadság büszke szimbóluma, azonban ha közelebbről megvizsgáljuk Erdély XVI-XVII. századi történelmét, valami egészen más következtetésre jutunk. 

A katolikusok mellett Erdélyben elsőként a lutheránusok kaptak szabadságot 1550-ben, majd a kálvinisták 1556-ban (véglegesen viszont csak 1564-ben), legvégül Tordán az unitáriusokat is elismerte a törvény 1568-ban. A gyakorlatban, ahogy ezt látni fogjuk, még e bevett vallások között sem valósult meg a jogegyenlőség. A protestáns rendek nyomására, a katolikus Báthory Kristóf fejedelem Dávid Ferenc unitárius püspököt 1579-ben perbe fogta és tömlőcbe vetette. A püspök élete végéig börtönben maradt. Később a kálvinista Bethlen Gábor üldözte az unitáriusokat; a háromszéki unitáriusokat 1619-ben erőszakkal próbálta visszatéríteni az ortodox  protestantizmusba, aminek következtében 1630-ig esperes nélkül maradtak itt a hívek és a református püspök alá rendeltettek. Érdekes, hogy mindezek ellenére a Magyar Unitárius Egyház 2018-at Torda nyomán nyilvánította a vallásszabadság évének…                                                                              A „jeles” évforduló logója

 Más protestáns felekezeteket, mint a baptistákat, anabaptistákat megtűrték, de egyenjogúak nem lehettek. A szombatosokat viszont kíméletlenül üldözték; 1638-ban I. Rákóczi György betiltatta működésüket. Mindazokat, akik 1635-ig nem tértek vissza az elfogadott felekezetek (katolikus, református, evangélikus, unitárius) valamelyikébe, perbe fogták. A szombatosok egyik vezérét, Péchi Simont börtönbüntetésre, valamint jószágvesztésre ítélték, Thoroczkai Jánost viszont istenkáromlás vádjával halálra kövezték. Mások enyhébb büntetéssel (mint pl. botozással) megúszták.

A "nem annyira toleráns" I. Rákóczi György

 A bevett vallások közül a katolikusokat érte a legtöbb hátrány. Rövidebb periódusokat leszámítva közel 150 évig nem lehetett püspökük, a jezsuitákat pedig többször is kiűzték. Mivel a papszentelés a püspök hatásköre, a helyi vikárius hiánya súlyos károkat okozott az erdélyi katolicizmusnak. A jezsuiták kitiltása pedig egyet jelentett a missziós tevékenység betiltásával. A Ferdinánd király által kinevezett püspököt, Bornemissza Pált 1556-ban kiutasították, utána csak 1597-ben lesz ismét katolikus püspök Náprágyi Demeter személyében, de nem egészen négy év elteltével neki is menekülnie kellett. Báthory Gábor fejedelem Gyulafehérvárról, Monostorról és Szilágysomlyóról is száműzte a katolikus papokat. A besztercei országgyűlés ki is mondta 1610-ben, hogy „a pápista papoknak pispekek ne legyen”. II. Rákóczi György ezt a határozatot megerősíti később konstitúciójában (Approbatae Constitutiones). Az egyház bizonyos javait, földjeit (pl. a váradi káptalant) mindemellett a szekularizáció jegyében elvették, vagyis államosították. Ez esetben is rejtély marad számomra, hogy a katolikus püspökök mit ünnepelnek Tordán.

Összefoglalásként Hermann Egyed egyháztörténész szavait idézném: „Nem volt tehát modern értelemben vett vallásszabadság, amit az erdélyi rendek statuáltak, de még csak vallási türelem sem. Ezt a vallási türelmet hiába keressük abban az időben.”